Érdemes lenne elgondolkozni Magács Laci néhány mondatán:
"Igazából egyetlen dologtól félek: attól, mi lesz, ha nem alakul ki érdemi párbeszéd, és nem a terület ismeretében hoznak döntést. Mert ki lehet nyírni minket, csak tudják, hogy miről döntenek." Kár, hogy a kurátorok, akik döntöttek a függetlenekről, nem szívlelték meg ezeket a mondatokat. Nyugodt lelkiismerettel ítéltek 26 alkotóközösségnek 0 Ft-ot.
És ezzel máris sikerült éket verniük a Független Színházak társulatai között. Lettek 1-esek és 2-esek... Mérlegelésnek semmi nyoma, egyetlen szempontja volt a döntnököknek: minek adni a 2-eseknek, több marad az 1-eseknek, a zászlóvivőknek...
Miközben felpanaszoljuk, hogy a kőszínházak elvennék a pénzt a függetlenektől... Hát nem ugyanazt tette a kuratórium, csak a függetleneken belül?... Nem érdekes a társadalmi hasznosság, nem fontosak az előadások, (sem a számuk, sem a minőségük), sem évek óta tartó folyamatos munka és tudatos társulatépítés, a bővülő repertoár, a közönség-bázis, az épület fenntartásának nyomasztó kötelezettsége... Egyébként külön kategóriája van azoknak a színházaknak, akiknek még ez utóbbi gonddal is meg kell küzdeniük.
Pont ezért, hogy ne lehessen megkerülni ezt a tényt! És lám, milyen könnyedén sikerült!
Mint ahogy döntés is... a LEDÖNTÉS...